A totális globalizáció csupán mítosz. A világgazdaság legfontosabb trendje valójában a regionalizáció. Csak minden ötödik ország és minden negyvenedik multi épít valóban globális ellátási láncot. A többiek a szomszédságukra összpontosítanak – és ők teszik jól.
Shannon K. O’Neil a latin-amerikai térség vezető szakértője a Külkapcsolatok Tanácsa nevű amerikai agytrösztnél (a szervezet leginkább az utóbbi évtizedek legbefolyásosabb külügyi folyóirata, a Foreign Affairs kiadójaként ismert). Az információs elithez kötődő szerzők esetében különösen értékelendő, amikor veszik a bátorságot megkérdőjelezni a globalista mitológiát vagy annak bármely, „davosi konszenzus” övezte tartópillérét. O’Neil most pontosan így tesz The Globalization Myth. Why Regions Matter (a globalizációs mítosz – miért számítanak a régiók) című könyvében, amelyben nem kevesebbet állít, mint hogy a globalizáció túlértékelt jelenség. Bár a világ 1900 óta valóban egyre nemzetközibbé vált, szerinte „közel sem annyira, mint ahogyan azt a globalizáció narratívája sugallja”. A világgazdaság legfontosabb trendje valójában a regionalizáció. Mire alapozza ezt?
A globalizáció optikai csalódása, hogy a világot irányító ipari és technológiai rendszerek semlegesnek, személytelennek tűnnek. A kikötői daruk vagy a légiirányító panelek nemcsak technikai infrastruktúrák, hanem kulturális kódok is, a modernitás hatalmi struktúrái, amelyekre nem csak akkor kellene figyelnünk, amikor meghibásodnak.
Hortobágyi T. Cirill főapát szerint a klímaváltozás játszhatott szerepet abban, hogy a helyiség felmelegedett, így a bogarak számára is ideálissá vált a környezet.
„Van egy olyan rossz érzésem, mintha valaki betört volna az otthonunkba és ellopott volna valamit” – reagált az OpenAI kutatási igazgatója arra, hogy a Meta az elmúlt két hétben nyolc alkalmazottjukat csábította el. A cég most „újrakalibrálja” a fizetéseket, és kreatív módszereket keres a tehetségek megtartására.
De nem csak Trump viselkedése érintette meg, új könyve athéni bemutatóján elárulta, előfordult, hogy sírva fakadt a görögországi gazdasági helyzet miatt.
Az erdőn akkor történhet az emberrel valami lényeges, ha felveszi a tempóját. Erről szól lényegében Végh Attila A belső őserdő című könyve.
A nyár egyik legvidámabb családi programja lehet az Árnyék nélkül című Czimra-tárlat megtekintése. Petri Lukács Ádám írása.
„Mi időben szóltunk, megmondtuk, mit kellett volna csinálni” – fogalmazott a miniszter.
